A Vasas és a Haladás összecsapásán két nulla pontos együttes nézett farkas szemet egymással.
Az első percekben úgy tűnt, a hazaiak pörögnek fel jobban a meccsre, de aztán helyzetig végül nem jutottak, csupán a labdát járatták. Hamar magára talált a Haladás is, rögtön egy óriási vendég ziccer maradt ki a 9. perc végén: Nagy I. Gábor jobb oldali beadását Halmosi 4 méterről lőtte fölé. Nem telt el öt perc sem, amikor egy formás akció végén Kovács-Halmosi-Kenesei volt a labda útja, Kenő belépett a 16-oson belülre, az ötös sarkáról az oldalhálóba lőtt. Lendületben maradtunk, nem sokkal később ismét Kenesei került helyzetbe, Sluka vitte keresztbe a labdát a 16-os előtt, majd lekészítette a Hali húszasának, aki 14 méterről, éles szögből fölé durrantott.
Az első húsz perc tehát a miénk volt. Utána leült egy picit a meccs. Rengeteg fault jellemezte a játékot, nyoma sem volt a szép focinak.
A Vasas egyetlen lehetősége – inkább csak ,,helyzetecskéje” – a meccs 25. percében volt: Katonáról feledkeztünk meg a bal szélen. Középreadása Hommát találta meg, aki 11 méterről fejelt fölé. Öt perccel később ismét jeleztük, hogy nem akarunk üres kézzel távozni a Fáy utcából: Nagy I. Gábor jó 25-ről lőtt a léc alá, de Ilizi hárítani tudott. Bár a labda picit cikázott a levegőben, nem volt nehéz dolga, mert pont középre ment, oda, ahol éppen állt. Közelebb azonban már nem jutottunk a centenáriumát ünneplő hazaiakhoz, mert Halmosi és Kenesei is folyamatosan lesre futott.
Elég óvatos focit láthattunk tehát az első játékrészben, inkább a Hali próbálkozott, a gól azonban tőlünk is hiányzott. Bíztunk benne, hogy jobb lesz a szünet után. Hát nem így lett.
A sárga lapja miatt “veszélyeztetett helyzetben” lévő Tóth Péter már nem jött ki a második félidőre, Irhás váltotta a csapatkapitányt. Ez egyben szerkezeti váltást is jelentett: Halmosi lépett hátra bal bekknek.
A második félidőre nem sokat javult a játék színvonala, sőt. 15 perc után a Vasas kezdte el megint többet birtokolni a labdát. Helyzet azonban jó sokáig sehol sem akadt. Az utolsó negyedórát megint meghajtottuk, igaz ehhez néha kellett a Vasas védelem szerencsétlensége is. A 73. percben például Korolovszky előrevágott labdáját Polényi fejelte el a feleslegesen kifutó Ilizi mellett, de a kapus valahogy még visszaért és közvetlenül a gólvonal előtt még tisztázni tudott. A szilveszteri jelenetek egyike lehetett volna, ha bemegy. Nyolc perccel a lefújás előtt még egy Irhás lövést jegyezhettünk fel, ami centikkel kerülte el a felső lécet.
Hiába próbálta meg cserékkel frissíteni csapatát Aczél Zoltán edző. A fiatalok sem tudtak új színt hozni a játékba.
0-0 lett tehát. Pozitívum, hogy végre már nem vagyunk pont nélkül, illetve, hogy a szezonban első alkalommal hoztunk le meccset kapott gól nélkül. Bár az már inkább siralmas lett volna, ha ma gólt kapunk…
Játékosról játékosra
Rózsa Dániel nagyjából olyan volt, mint a Micimackó: szinte semmi dolga nem akadt. Az első félidőben volt egy kellemetlen lövés, ami kipattant róla, de szerencsére nem lett belőle komolyabb gond. Nagy II. Gábor megoldotta feladatát, ám sajnos ezúttal is megsérült. Guzmics Richárd és Korolovszky Gábor stabilnak tűnt középen, a Vasas támadói nem sok sót ettek meg mellettük. Aczél Zoltán jól döntött, amikor nem kockáztatta meg Tóth Péter esetleges kiállítását, és lehozta a csapatkapitányunkat a félidőben. Még akkor is, ha a sárga lapja nem ért figyelmeztetést, utána azonban volt egy durvábbnak tűnő faultja. Nagy I. Gábor a jobbak közé tartozott. Lótott-futott, bejátszotta a jobb szélt, volt pár ígéretes beadása is. Búrány Zoltán második NB I-es meccsét játszotta a Haladásban, nem lehetett rá panasz. Marian Sluka hozta a tőle elvártat. Halmosi Péteren látszott az akarás. Akkor is, amikor támadott, és akkor is, amikor a második félidőben már hátvédet játszott. Kovács Istvánnak voltak jó megindulásai, ám az utolsó passzaiba ezúttal néha bosszantó hibák is becsúsztak. Kenesei Krisztián volt a legveszélyesebb játékosunk ma este. Az első félidőben többször is helyzetbe került, ám a kaput nem sikerült eltalálnia. A második félidőre eltűnt, Aczél le is hozta. A cserék közül Irhás Ignác a félidőben állt be, a 82. percben volt az első figyelemre méltó megmozdulása. Igaz abból majdnem gól lett. Gyurján Bence nem ijedt meg Sütőéktől, Ugrai Roland pedig növelte NB I-es meccseinek számát.
