Aligha van olyan szombathelyi, aki ne emlékezne azokra a nehéz napokra, amikor Bíró Péter és a Lombard távozott Szombathelyről. Nem voltak könnyű napok, de a Haladás VSE-ben folyó szakmai munkának köszönhetően helyi fiatalokból napok alatt sikerült felépíteni egy csapatot, amely három év múlva pár idős játékossal megerősítve feljutott az NB I-be.
Bíró ment, a HVSE megoldotta
2004-et írtunk Bíró távozásakor. Azóta sok minden történt a szombathelyi fociban. Fantasztikus bronzérem, nemzetközi szereplés, de sajnos folyamatosan hanyatló utánpótlásnevelés.
Jött a pénz, jöttek az egyre "jobb szakemberek"
Az Illés Akadémia 2007-es megalakulása okozta hurrá hangulat gyorsan tovaszállt. Simon Attila szakmai irányításával elindultak ugyan előremutató változások, de a belső konfliktusok, a hirtelen beáramló tömérdek pénz gyorsan megváltoztatott mindent, és gyorsan eltolta a hangsúlyokat.
– Az az igazság, hogy a tulajdonosok a stílusváltás mellett döntöttek, így elváltak útjaink. Ha visszatekintek arra a hat évre, amikor az akadémia vezetője voltam, és a kirúgásom történetét egy mondatban kellene összefoglalnom, akkor így fogalmazhatnék: ahogy növekedett a sikerek hatásának köszönhetően a költségvetés, úgy hozták a jobbnál jobb szakembereket a helyemre, a végén beszállt a két tulajdonos is, és ekkor már nem számított az eredmény. Mivel napi tizenhat-tizenhét órát töltöttem velük, egy idő után a pótapjuk lettem, a feleségem, Judit pedig a pótanyukájuk, így egy családként működtünk, nehéz volt az elvesztésük. Veszprémbe eredetileg Nagy Mihály barátomat akarták, és az ő ajánlására szerződtem a városba, kilenc mérkőzésre – nyilatkozta Simon Attila a Nógráfocinak a váltásról.
Simon elmondta azt is, hogy melyik játékosaira a legbüszkébb. Kovács Istvánt, Radó Andrást, Tamás Krisztiánt, Ugrai Rolandot, Devecseri Szilárdot, Németh Máriót, illetve Rácz Barnát említette. Közülük ma már csak Rácz (20 éves) és Németh Márió, aki 21 éves elmúlt, van Szombathelyen.
Nem sok, kevés
Tamás Krisztián neve azért érdekes, mert ő az egyetlen olyan akadémián nevelkedő focista, aki külföldön játszik. Az olasz másodosztályú Speziat erősíti.
Simon Attila távozása után, az akadémia jóformán egyetlen olyan játékost nem nevelt ki, aki akárcsak NB I-es szinten meghatározó szerepet tudott volna betölteni. A Haladás aktuális keretében a már említett Németh Márión és Rácz Barnabáson kívül talán csak Jancsó András az, akinek epizódszerepet adhat Mészöly Géza vezetőedző.
Megoldani a szombathelyi foci problémáját...
Ezek a tények köszönő viszonyban sincsenek azzal a pár évvel ezelőtti Illés Béla nyilatkozattal, mely szerint az Illés Akadémia növendékei adják majd a csapat gerincét, és hosszú távon jelentenek megoldást a szombathelyi foci gondjaira.
Ilyen gondolatokkal és tervekkel érkeztünk el a 2016/2017-es bajnokság rajtjához, amikor is a klub nem tudott kiállítani NB I-ben bevethető 21 év alatti focistát, így le kellett igazolnia a Liverpoolból hazatérő Polgár Kristófot, és két játékost Sopronból.
Történt mindez úgy, hogy a TAO-ból és az egyéb állami forrásokból ömlik a pénz a magyar fociakadémiákba és így az Illés Akadémiába is.
Vakok között félszemű?
A történethez az is hozzátartozik persze, hogy az Illés Akadémia a független belga szakértő cég vizsgálata szerint a második legjobb az országban, a korosztályos bajnokságokban jól szerepel, és delegál játékosokat is a többnyire mindenhol megégő korosztályos válogatottakba is.
Ennek tükrében felmerül a kérdés, hogy milyen szakmai munka folyik a többi akadémián, és persze makacsul tartja magát a megállapítás is: az Illés Akadémia egyelőre képtelen számottevő NB I-es focistát kinevelni, arról nem is beszélve, hogy képtelen a szombathelyi foci problémáját megoldani, és egy 2004-eshez hasonló szituáció esetén megoldást kínálni.
Egy másik TAO-s történet
A HVSE elnöksége egyébként két hete megoldotta az Illés Akadémia és a HVSE-utánpótlás között lévő szakmai konfliktust. A szakosztályt összevonta a futsallal, és Artner Tamást leváltotta. De hát ez egy másik TAO-s történet...
