15 forduló után
Szokás szerint magyarosra sikerült ez az ősz az NB I-ben. Volt olyan, hogy az augusztusi forróságban, amikor a meteorológusok azt hangoztatták, hogy délelőtt 11-től délután 4-ig egyáltalán nem javallott napra menni, délután kettőkor kezdődtek a mérkőzések, és volt olyan, hogy a novemberi ködös-borús őszben este fél 7-kor indult útjára a labda. Az ősz 17 fordulóból áll, amikor pedig jön a jó idő és a tavasz, akkor 13 meccset játszanak a fiúk. Szóljon, ha valaki érti... Nézzük azonban a számokat és a Haladást! Csapatunk a 12. helyen áll: négy győzelem (Eger, Siófok, MTK, Újpest), öt döntetlen (Pécs, Diósgyőr, Kaposvár, Honvéd, Győr) és hat vereség (Paks, Pápa, Kecskemét, FTC, Videoton, DVSC-TEVA) van a nevünk mellettünk. Ez 17 pont: a rendkívül sűrű mezőnyben ez azt jelenti, hogy öt pont hátrányban vagyunk az ötödik helyezettől és hat pont fórban a már kieső tizenötödiktől.
Gólok
19 gólt rúgtunk és 16-ot kaptunk – ritka dolog: pozitívban van a gólarányunk. Ez legutoljára a bronzévben fordult elő, akkor 22–13 volt. A pozitívum annak köszönhető, hogy győzelmeink simák voltak: kétszer két góllal (Eger 4–2, Újpest 2–0), kétszer pedig három góllal nyertünk (Siófokon és az MTK ellen is 3–0), míg a vereségeink egygólosak voltak, kivéve a debreceni 0–2-t. A házi góllövőlista élén Kenesei Krisztián áll 6 találattal (ebből egy tizenegyesből), őt a könyörtelen ítélet-végrehajtó, azaz Iszlai Bence követi négy góllal (mind tiziből), majd Andorka Péter jön 3 góllal (ebből egyet büntetőből). Két gólt szerzett Radó András és Halmosi Péter, míg egyet-egyet Nagy Dániel és Ugrai Roland.
Otthon-idegenben
A rossz emlékű paksi meccs rontja el nagyon az őszi hazai mérleget: 3 győzelem és 3 döntetlen mellett a tolnaiaktól kaptunk ki a Rohonci úton. Tulajdonképpen a pontgyűjtésünkből leginkább a paksiak és a kaposváriak elleni egységek hiányoznak, akkor talán nyugodtabban tekinthetnénk vissza az őszre. A hazai tabellán a nyolcadik helyen állunk 12 ponttal, 11–5-ös gólaránnyal. Idegenben gyengébbek vagyunk: az első két meccsen négy pontot szereztünk (Győrben iksz, Siófokon győzelem), aztán öt meccset elveszítettünk zsinórban, ám a Bozsikból hazahoztunk egy pontot. 8–11 a gólarányunk: ez az öt pont azonban csak a 13. helyre elegendő.
Félidők
A számok alapján szünet után vagyunk jobbak. Míg az I. félidőben háromszor vezettünk, hétszer álltunk ikszre, míg ötször vereségre (mindössze 12 gól született ebben a periódusban: 6–6), addig a pihenés után öt győzelem, hat döntetlen és négy vereség a mérleg, 13–10-es gólaránnyal.
Lapok
43 sárga kártyát gyűjtöttünk össze, ami a harmadik legtöbb a bajnokságban. Iszlai hatszor, Nagy Gábor, Rajos Gábor és Halmosi Péter ötször kapott figyelmeztetést. Három piros laposunk van: Guzmics Richárd és Simon Ádám második sárgával, míg Fehér Zoltán egyből pirossal volt kénytelen kiszállni a meccsekből.
Összesítés
Az utóbbi négy év legjobb őszét produkálta az Artner-csapat. Leggyengébbek 2010/2011-ben voltunk, amikor is Csertői Aurél után Aczél Zoltán kezdett tűzoltásba, és a kieső, 15. helyen álltunk 13 ponttal. A Csertőit követő Róth-érában szintén a 12. helyen álltunk 15 ponttal, 21–30-as mutatóval. Ezt követi a tavalyi Aczél-időszak, amikor tizenkettedikek voltunk, 15 ponttal és 15–22-es gólaránnyal.
