Kevés ZTE sál fogyhat mostanában - mormoltuk félig hangosan a stadionba érve, aztán két ok miatt is szerényebb fokozatra váltottunk: egyrészt nem illik (bármennyire is ősi rivális) az NB I-től minden bizonnyal búcsúzó kék-fehérek testén ugrálni, másrészt mindenki egyet ért abba, hogy játékosállománya és játéktudása korántsem tükrözi a táblázaton elfoglalt helyezését Prukner László csapatának.
A meccset azonban esélyeshez méltóan kezdtük. Nem volt nagy színvonal, sok volt az NB I-hez méltatlan hiba, de uraltuk a játékot, többet birtokoltuk a labdát, és minden esélyünk megvolt a gólszerzésre. A ZTE sokszor csak fault árán tudta megállítani a támadásainkat. Egy ilyen után egyszer Tóth Péternek nyílt már lehetősége gólt szerezni, ő azonban a sorfalba rúgta. Nem úgy Halmosi Péter, aki szinte centiről ugyanonnan gyönyörűen tekerte a labdát a hosszú sarokba, és szerezte meg a vezetést a Haladásnak.
Ezt követően Radó dönthette volna el a meccset. Kétszer is nagy helyzetben hibázott, a másik oldalon pedig Balázs érvényesítette a foci nagy igazságát, hogy elrontott helyzetek után az ellenfél szerez gólt. A bekapott gól után a hazaiak domináltak, a Haladás minden igyekezete ellenére nem tudta rendezni sorait, de újabb gólt szerencsére nem kaptunk.
A szünetben cserélt Artner Tamás: Nagy Dánielt Sipos Norbert váltotta. A második félidőben azonban nem változott a játék képe, a Zalaegerszeg focizott jobban. A Haladásból azonban dicséretet érdemel Rózsa Dániel és Iszlai Bence. Artner amolyan „csehovi puskaként” pályára küldte Kenesei Krisztiánt is, ezúttal azonban a csodafegyver nem sült el, igaz a labdák nem is jutottak el a támadóhoz.
A Haladás hősiesen küzdött, de el kell ismernünk, hogy a pontszerzés igazságosnak mondható.
Játékosról játékosra
Rózsa Dániel az első és a második félidőre is tartogatott egy hatalmas bravúrt, óriási érdemei voltak a pontszerzésben. Búrány Zoltán védőként és támadóként is beleszürkült a mezőnybe. Guzmics Richárd a gólnál hatalmasat hibázott, utána azonban jól játszott, több nagy mentése is volt. Tóth Péter szorgos hangyaként tette a dolgát, korai sárga lapja meghatározta egész meccses teljesítményét. Halmosi Péter szép gólt lőtt, a szíve ezúttal is ott volt, játékban azonban még van mit javulnia. Rajos Gábor annak ellenére, hogy a kiállítás sorsára jutott, hasznos tagja volt a csapatnak. Iszlai Bence Rózsa Dániel mellett a csapat másik jó teljesítményt nyújtó játékosa volt, sokat ütközött, bátran vállalta a párharcokat, amikből többnyire győztesen került ki. Nagy Dániel az eddigi leggyengébb meccse volt zöld-fehérben. Radó Dániel játékára minden bizonnyal a túlzott bizonyítási vágy nyomta rá a bélyegét, kis szerencsével a rangadó hőse lehetett volna. Oross Márton hasznos tagja volt a csapatnak, jó labdákat adott, és sokat küzdött a Haladás sikeréért. A cserék közül Sipos Norbert nem tudott változást vinni a csapat játékába, Kenesei Krisztiánnak kevés idő jutott, Korolovszky Gábor pedig visszatért a csapatba.
Mestermérleg:
Prukner László: Megint nem sikerült. A lelkesedés ezúttal is megvolt, de most már végre Fortuna is megfoghatná a kezünket. Az első húsz percet átaludtuk, utána azonban megvoltak a lehetőségeink. Reméljük, legközelebb idegenben bravúrt tudunk elérni.
Artner Tamás: Sikerült az elején azt véghez vinni, amit elterveztünk. Nyomás alá helyeztük a ZTE-t. Sikerült gólt is szereznünk, aztán egy buta hibából kaptunk gólt. A játékvezető indokolatlanul belenyúlt a mérkőzésbe, de nem ezért lett 1-1.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
