Néhány hónappal ezelőtt talán még legszebb álmaiban sem gondolta, hogy stabil kezdőjátékos lesz tavasszal Radó András, a Haladás fiatal labdarúgója. Azóta aztán kiderült, nem csak kezdőjátékosát, hanem húzóemberét találta meg Artner Tamás a 19 éves támadó személyében.
- Az előző interjúnkkor említetted, hogy a kollégiumi szobádban, csendesen ünnepelted NB1-es debütálásodat. Változott azóta valami a lakáskörülményeidben, vagy még mindig ugyanott éled a hétköznapjaidat?
- Nem, nem változott semmit a helyzet, még mindig kollégiumban lakok.
- A szurkolók közül sokan már Kovács István utódjaként emlegetnek, Halmosi Péter is nagy tehetségnek titulált egyik blog bejegyzésében. Gondoltad volna, hogy néhány hónapon belül nem csak, hogy kezdő játékosa, de gyakorlatilag húzóembere leszel a Halinak?
- Nem sejtettem, hogy ilyen jól sikerül a debütálásom. Folyamatosan megkaptam a lehetőséget, ezzel pedig legjobb tudásom szerint szerettem volna élni.
- Hazai pályán rendre a legjobbak között teljesítesz, idegenben viszont néha te is beleszürkültél a mezőnybe. Ennyire sokat számít, hogy saját szurkolók előtt játszol?
- Természetesen feldob, hogy 5000 vagy még több szurkoló előtt játszhatok a hazai meccseken. Ennek ellenére igyekszem kizárni a külső hatásokat, és csak a játékra koncentrálok. Annak, hogy a tavasz során inkább hazai pályán nyújtottam folyamatosan jó teljesítményt, nincs különösebb oka.
- A legutóbbi mérkőzéseken már nem a szélre nevezett Artner Tamás edző. Nem kis feladatot bízott rád, hiszen a Hali gólzsákját, Kenesei Krisztiánt kellett pótolnod.
- Az első meccseken a szélen kezdtem, majd Kenő mögött játszottam. A sérülése után kerültem a helyére, úgy érzem, a feladataimat sikerült megoldanom. Tizenegyest harcoltam ki, gólt lőttem, megdolgoztattam az ellenfelek védelmeit.
- Fiatal, tehetséges játékos révén hamar felmerül nálad is a hogyan tovább kérdése. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
- Ha eljön az idő, külföldön szeretnék majd játszani. Addig viszont még sokat kell tanulnom, mind technikailag, mind mentálisan fejlődnöm kell. Egyébként a spanyol bajnokság a kedvencem, de azt sem bánnám, ha Hollandiában vagy Olaszországban lenne majd lehetőségem, a lényeg, hogy mindenképpen valamelyik technikásabb bajnokságban képzelném el a jövőmet.
- Ha már a nemzetközi vizeknél járunk: egy hét múlva kezdődik az U-19es EB selejtező elitköre. Milyen reményekkel vágtok neki a németekkel, románokkal, szerbekkel megtűzdelt csoportnak?
- Nehéz csoportba kerültünk, de semmi sem lehetetlen. Nem lehet más a célunk, mint a továbbjutás, ehhez pedig az kell, hogy megnyerjük a csoportot, hiszen csak az első helyezett léphet tovább.
- Mit vársz magadtól?
- Gólokat, gólpasszokat! Mindenképpen jó játékkal szeretném segíteni a csapatot a továbbjutásért vívott harcban.
