A kezdetek
Elég a címerünkre rátekinteni és mindenki tudhatja, hogy patinás klub a Haladás, hiszen 96 esztendeje, 1919-ben alakult meg a MÁV Haladás Dal- és Önképzőkörének Sport osztálya. A szakosztályok között volt a labdarúgás is, ám mivel saját pálya nem állt rendelkezésre, így az SZSE-nél albérletben tréningeztek az ősök. A várossal sokáig tárgyalt az egyesület, de a városvezetés hajthatatlan volt és nem adott területet a klubnak. Így az SZSE-pályán játszott először csapatunk tétmeccset (1:2-es vereség az SZSE-től a Dunántúli kerületi bajnokságban, első gólszerző: Koszogovits Ferenc), először pedig Győrben nyertünk, az ETO vendégeként, elég simán, 4:0-ra.
1921-ben aztán megszületett a megállapodás: bérleti szerződés keretében a lóvásártér egy részét sporttelepként hasznosíthatta a Haladás. Ez a mai Rohonci úti sportpálya. Hogy akkoriban azért nem a sport volt az első az mutatja, hogy a bérleti szerződés egyik pontja alapján minden lóvásár utáni napon a szemetet és a trágyát a Haladásnak kellett saját költségén elszállíttatnia.
Az első meccsek
1922. május 7-én 1000 néző előtt Haladás–SZSE mérkőzést rendeztek, gól nem született. A telepet Vasutas-pályaként emlegették. Egy év múlva már 750 számozott ülőhely volt, valamint 39 páholy. Tizennégy év múlva, 1936. július 5-én a Halit Szombathelyi MÁV-nak hívták és a Szolnok volt az ellenfél. Nagy Alajos és Boda Miklós góljaival 2:0-ra nyertünk, ezzel országos amatőr bajnok lett a csapat és feljutott az NB I-be! Augusztus 30-án 16.45-kor pedig már az első osztályú bajnokságban második fordulójában Szombathely is felkerült az NB I térképére: a Dobóczky Miklós irányította Haladás a Baumann – Borsódi, Iván – Molnár, Gazdag, Kopfer – Szabó, Krasznai, Kiss, Páhr, Boda tizeneggyel állt ki. A félidőben már 0:4 volt, a végeredmény pedig 4:9. Azóta sem kaptunk ennyi gólt egy hazai meccsen és azóta sem született ennyi gól összesen egy Haladás-mérkőzésen. 13 találat – mindmáig rekord.
Érdekességek
Füves képeket a második háború előtti időben nem találunk. Ugyanis a mérkőzéseket salakos pályán játszották, a füvesítés csak 1941-ben kezdődött el. A kommunizmus több névváltoztatást is hozott, így a Haladásból előbb Szombathelyi Vasutas SE (1949), majd Szombathelyi Lokomotív (1949), majd Szombathelyi Törekvés (1955) lett és csak az 1956-os forradalom után kapta vissza a leánykori nevét. 1952-ben még a Rohonci út is megszűnt rohoncinak lenni, így a meccsek helyszíne a Puskin utca 3. lett.
846 mérkőzés
1936. augusztus 30-a és 2015. december 12-e között 79 év 3 hónap és 12 nap telt el. Aki átélhette, az 846 NB I-es bajnoki Haladás-mérkőzést láthatott a Rohonci úton.
371 győzelemnek örülhettünk, 228-szor döntetlen volt a végeredmény, míg 247-szer az adott ellenfél volt boldog a Rohoncin. Ha valaki utánaszámol, láthatja, hogy a két fenti dátum között összesen 856 mérkőzés volt a Haladás pályaválasztása mellett. A különbség abból adódik, hogy 1936-37-ben kétszer a Szombathelyi FC telepén játszottunk (ez a Hunyadi úton volt), míg ugyanitt voltunk 1939-40-ben is háromszor. 1940-41-ben az SZSE-pályáján volt három mérkőzés. És ki tudja, mikor volt először NB I-es mérkőzés az ősi rivális Zalaegerszeg otthonában? 1959. május 10-én. Persze akkor a ZTE-nek még nem nézett ki az első osztály, viszont még áprilisban a Bp. Honvéd ellen félbeszakadt mérkőzés miatt (egy, a játékvezető irányító bedobott alma következtében) 2 pont levonása mellett 2 mérkőzésre betiltották a Rohonci utat. Akkoriban nem a zárt kapus mérkőzés volt a divat, hanem „idegenbe” kellett menni „hazai pályára”, így előbb Zalaegerszegen fogadtuk az Újpesti Dózsát (1:1), majd Sztálinvárosban (a mai Dunaújváros) a bepótolt meccsen a Honvédot (0:3).
Legek
Három, máig megdönthetetlennek tűnő rekord született az első két NB I-es szezonban. A már említett Kispest elleni 4:9 során született a legtöbb gól, és ekkor született az egy mérkőzésen kapott legtöbb gól (1936-37-es szezon, 1936. augusztus 30.). Az első idény végén kiesett a csapat, de két év múlva ismét visszakerült. 1939. október 15-én a debreceni illetőségű Bocskai csapatát a Haladás 8:0-ra verte meg. Lovász Lajos és Mórocz Tibor 3-3, míg Szabó Imre egy gólt rúgott, valamint a debreceni Palotás egy öngóllal járult hozzá a legnagyobb arányú hazai sikerhez és a legtöbb rúgott gólhoz.
Az 1980-as évekig külön sorsoltak a két félidényre, azaz nem a mostanihoz hasonlóan történt a bajnokságok lebonyolítása. Így fordulhatott elő az, hogy 1947-48-ban a második és a hetedik forduló között hat egymást követő mérkőzésen is hazai környezetben fogadtuk az ellenfeleket: két győzelem, négy döntetlen és egy vereség volt a mérleg.
1949. május 14-én volt az első félbeszakadt NB I-es mérkőzés: a Kispest ellen 0:0-ra állt a meccs, amikor a 17. percben zápor miatt a játékvezető lefújta a találkozót.
Az 1951-es bajnokság során óriási ellentét jellemezte a hazai szereplésünket: április 8-a és szeptember 2-a között zsinórban ötször kaptunk ki, majd ezután szeptember 16-tól november 18-ig hatszor nyertünk egymás után.
Az 1957-es tavaszi bajnokságban szenvedtük el a legnagyobb arányú vereségünket: március 31-én az MTK 8:1-re nyert a Rohonci úton.
Az 1970-71-es kiírás hozta az első tizes veretlenségi szériát: 1970. október 18-a és 1971. június 27-e között a Fehérvári Alfréd irányította Haladás ötször nyert és ötször ikszelt. A széria a következő küzdelemsorozat elején is folytatódott három győzelemmel és egy iksszel, így a Rohonci út 360 napig bevehetetlen volt, 14 mérkőzésen nem vitte el senki innen a győzelemért járó két bajnoki pontot.
Az első olyan félbeszakadt mérkőzés, ami után zárt kapus büntetést kaptunk, 1974. április 3-án volt: a Vasas vezetett 3–1-re, ám az egyik partjelzőt kővel megdobták. Az eredményt helyben hagyták, ám a két, nézők nélküli Rohonci úti meccset behúztuk: az MTK-t és a Zalaegerszeget is 2–0-ra vertük.
Csúcsdöntést hozott az 1975. április 5-e és az 1976. március 31-e közötti időszak. Sárosi László vezetésével 15 meccsen nem kaptunk ki, 9 győzelem és 6 döntetlen volt a mérleg: megismételtük az egy szezonon belüli tíz veretlen találkozót az 1970-71-es bajnokság után.
A leghosszabb veretlenségi szériánk lassan harminc éves lesz: előbb Rátkai László, majd Novák Dezső vezetésével 1987. március 21-től 1988. április 2-ig 8 győzelem és 8 döntetlen volt a nevünk mellett, ami 16 veretlen találkozót jelent!
Vincze Géza edzősége alatt 1999. december 11-e és 2000. április 4-e között zsinórban hatszor kaptunk ki, ez a legrosszabb sorozat a negatívumok között.
2010. október 23-a és 2011. április 17-e között zsinórban 8-szor nyertünk: Aczél Zoltán volt a vezetőedző a Rohonci úton, a gólkülönbségünk pedig 18–1 volt! Ha az utóbbihoz hasonló szériák lesznek az új stadionban is, akkor ismét oroszlánbarlanggá válhat a Rohonci út!
