2010. október 16-án új tréner kapott szerződést a Szombathelyi Haladásnál. (Úgy tűnik, nálunk az október lett a váltás hónapja…) Aczél Zoltán vette át a karmesteri pálcát – a csapat az utolsó helyen állt, győzelem nélkül, négy ponttal. Aztán két napra rá meg is tartotta az első edzését, méghozzá Székely Tibor és Jagodics Zoltán társaságában. Az akkor kilátogató újságíróknak feltűnt, hogy Székely egy nagy paksaméta iratot hozott magával – talán valaki még meg is jegyezte viccesen, hogy felolvasó est lesz tréning helyett… Aztán valami olyasmit láttunk, amit előtte még sosem. Pofonegyszerű dolog, mégis Székely Tibor nevéhez fűződik: a pálya kímélése érdekében egy edzéselem sem ugyanazon pályaszegletben történt, hanem mindegyiknek megvolt a pontos helye, annak a pontos rendjével. Innen datálódik az az – talán kicsit sem túlzás – intellektuális szakmai munka, ami fémjelezte mindig is őt. Sosem akart a rivaldafénybe kerülni, mindig és mindenkor a vezetőedző – lehetett ez Aczél vagy Artner – mögött maradt, ám ők tisztában voltak azzal, mekkora segítség az a meló, amit Székely Tibor csinált.
Székely Tibor nem kisebb feladatot kapott a szakmai stábban, mint a mindenkori aktuális ellenfél feltérképezését. Ha létezne az NB I-ben aukció, akkor az elmúlt négy és fél bajnokság feljegyzéseiért milliókat lehetne elkérni. Talán nem csak forintban… Akkurátus volt, minden egyes ellenféljátékosról komoly statisztikával rendelkezett – napra készen: melyik lábára cselez, mennyire bírja a feszültséget, melyik szerepkör fekszik neki igazán.
Persze tudjuk, hogy főleg a futballban nem áll meg az élet és mielőbb lesz új kihívás számára. Sokan mondják, hogy Szombathelyen nehezen fogadják el az idegeneket, de tudjuk, hogy mindig vannak kivételek: anno Kaj András is kimondta, hogy „ő bizony már szombathelyi”, Kenesei Krisztián érkezését is először sokan rosszallóan nézték, és Oross Marci is szombathelyi lett. Székely Tibor is szombathelyi, Szent Márton-kártyája is van. Szombathelyen építkezett és itt született meg gyermeke – biztosak lehetünk benne, hogy számára ez a város sokkal többet jelent és jelentett, mint egy munkahely.
Hívták NB II-be vezetőedzőnek. Nem ment. 121 NB I-es meccsen ült a Haladás kispadján és súgott a mesternek, igazította el a csereként pályára lépőket. Egyszer, egy bizonyos Magyar Kupa visszavágó-meccsen, mint megbízott vezetőedző vezette a zöldeket. Azt kívánjuk, fogja fel úgy: nem valami véget ért, hanem valami új kezdődik el. Valami sokkal jobb. Talán egy valami nem fog változni, ugyanis mindig úgy vette fel a telefont és mindig úgy köszönt el, hogy „Hajrá, Hali!”.
