Hosszabb listát lehetne írni a Haladás hiányzóiról, mint azokról, akik a keretet alkották a Szolnok elleni idegenbeli találkozón. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez az ezüstvasárnapi volt az utolsó forduló a Merkantil Bank Ligában. A nyáron a Tisza-partiak látogattak Szombathelyre: az ex-Haladásos Novák Csanád góljával meg is szerezték a vezetést, de az önfeláldozó Tóth Dávid találatával a hajrában egyenlítettek a mieink. Most Novák nem állt a szolnokiak rendelkezésre, ugyanis a legutóbbi bajnokin kiállították; ahogy Csábi József vezetőedzőt is. A szolnokiak egyébként 0–0-ra végeztek a múltheti szentlőrinci találkozón.
Hetek óta felforgatott összeállításban játszik a Haladás, és most is a „soha nem látott kezdőtizenegy” kategóriájú találkozóra futott ki a Mátyus-csapat: Rózsa – Kállai, Schimmer, Mocsi, Doktorics – Schuszter, Csilus – Farkas, Németh Má., Rácz – Medgyes. A padon a két cserekapus: Verpecz István és Simon Barnabás, valamint három csatár: Tóth Barna, Szalay Szabolcs és Tóth Milán vártak bevetésre.
Nem volt ismerkedésre idő, a fiúk egymásnak estek, és az első félidő elején és végén a hazaiak kapusának, míg a közepén Rózsának volt védenivalója. A mi részünkről Rácz, Farkas és Németh Márió is tesztelte a szolnoki kapust, míg Rózsának kétszer kellett bemutatnia, hogy a reflexek bizony még a régiek. Egy kis hangulatot is csempésztek a meccsbe a kék-fehér drukkerek. A Tiszaligeti stadion nyitott: a két hosszanti lelátó fedett, az egyik kapu mögött lenne a vendégszurkolók helye. A negyedik oldalról viszont csak a lassan hömpölygő Tisza, és annak a gátja határolja a pályát, így onnan viszonylag jó helyről láthatta az egytucatnyi hazai szurkoló a meccset. A füst és az ének hoztak még több életet az egyébként közepes színvonalú meccsbe.
Fordulás után sem változott sokat a játék képe, ám szűk negyedóra elteltével a hazaiak szereztek vezetést egy rendkívül szerencsés góllal. Egy bal oldalról belőtt labda a hosszú kapufa felé szállt, ahol Doktorics testéről a hálónkba vánszorgott, 1–0. Mátyus János mindhárom csatárát becserélte, és többször is átvariálta a csapatát. A 80. percben Szalay mellett tört be Csirmaz a 16-oson belülre, majd ott elesett, a játékvezető pedig büntetőt ítélt. A labda mögé Kovács Olivér állt, ám a balra vetődő Rózsa középen „hagyta” a lábát és kirúgta a labdát. A 16-osra kipattanót a hazaiak szedték össze, Tisza egyből kapura is lőtt, ám Rózsa ezt is hárította. Az ellenakcióból Tóth Milán került helyzetbe, ám a hosszú sarokra tartó lövését kiütötte a hazai hálóőr. Később egy jó beadás után Tóth Barna fejelt fölé, és egyébként is mentünk előre becsülettel. A Szolnok rutinosan ölte az időt, ám nem álltak sündisznóba, így élvezetes volt az utolsó negyedóra. A hosszabbításban egy szöglet után rosszul osztottuk el az embereket, Kovács Olivér ezúttal fejjel már nem hibázott, kialakítva a 2–0-ás végeredményt.
A zöld-fehérek a 6. helyen zárták az őszt.
Kedves Olvasó!
Kérjük, támogasd havonta rendszeresen a Nyugat.hu szerkesztőségének a munkáját! Mert veletek együtt tudjuk kideríteni, megírni, megmutatni, hogy mi történik körülöttünk.
Köszönjük!
