14 óra 5 perc
Elfáradtunk, lezárunk
Megfáradtan robogunk haza. Kemény út volt, úgyhogy most, remélve, hogy épségben, ha nem is frissen és üdén megérkezünk Szombathelyre, útinaplónkat lezárjuk. Sok ilyen lehetőséget kívánunk magunknak, meg a Halinak is!
2009. július 17. 6 óra 35 perc
Útban haza!
Megérkezünk hajnalban Trelleborgba, úgyhogy hamarosan ismét hajóra száll a társaság. A tegnapi vereséget hosszasan kielemeztük, és bizony be kellett látnunk, hogy nem volt esélyünk még a döntetlenre sem. Sőt, sokat elárul a teljesítményünkről, hogy a Haladás legjobbjának Rózsa Danit választották…
Ami tanulsággal szolgált: egy ízig-vérig európai csapattól kaptunk ki. Az Elfsborg kimondottan jól összerakott klub, annak minden előnyével. A Halinak nagy falat volt a svéd gárda, állapítjuk meg egyhangúan. Ami viszont örömteli: a lefújás után az egymással sálat cserélgető drukkerek gyűrűjében összefutunk az Elfsborg szurkolói körének elnökével, aki nem győzte hangsúlyozni, hogy bizony nem számítottak ennyi vendégdrukkerre…
A mai reggel egyébként nagyon rosszul indul (igaz, az előző este sem fejeződött még be teljesen), a komp késik, így a hazatérés is…
15 óra 40 perc
Göteborg, te csodás!
Ha egyszer Göteborgban jár kedves olvasónk, ne hagyja ki semmiképpen a Tűerdőben érett borókabogyóval tűzdelt rénszarvas javát három koronás módra! Sajna, mi kihagytuk, mert hát milyen a magyar turista (no jó, a kiéhezett Hali-drukker), ragaszkodik a jól bevált receptekhez. Ennek megfelelően egy parádés bolognai spagettit hajítunk be az egyik giga-plázában.
Aztán a némiképp fáradt sereg rövid városnézésre indul. Azért ez így ebben a formában túlzás, de a lényeg a lényeg: finom a három koronás fagyi, igényesek a közterek, zöld a belváros, a lányok pedig a második legszebbek a világon…
Göteborg amúgy tipikus multikulturális város, éppúgy találkozunk arabokkal, színes bőrűekkel, mint távolkeletiekkel, vagy éppen balkániakkal. Persze, a felsoroltak jobbára a szolgáltatóiparban és a kereskedelemben dolgoznak.
Egyébként egy kávézás közepette rövid taktikai értekezletet is tartunk, megbeszéljük, hogy Oross Marci kiváló labdatartása aranyat érhet, és mivel a védelmünkkel nem lesz baj, vélhetően megnyerjük a meccset!
Indulunk lassan a TETTHELYRE, ahol már több mint száz szombathelyi melegít az esti rangadóra. Közben svéd melegrekordot is döntünk, lassan 25 fok lesz, és a kora délutáni záporfelhő is odébb sasszézott az égen.
Ettünk, ittunk (most nem sört, azt majd mindjárt), kulturáltan szórakoztunk, gyönyörködtünk a helyi látványosságokban (gondoljon mindenki, amire akar…), ajándékot vettünk, úgyhogy nyugodtan emeljük ki a Carlsberget a hűtőből.
Nos, akkor Hajrá Hali, szerintem ma már nem találkozunk, már ha nyerünk!
2009. július 16. 10 óra 10 perc
A trelleborgi verőfény már a múlté, Göteborg határában - ahol egy hangulatos Grillkükk-ben tartjuk aktuális nyújtózkodásunkat - jó, ha 17 fok van, erős déli széllel. Észak felől baljós mélykék felhők gyülekeznek, ám abban maradunk: "Ezt a Rába elviszi felőlünk". Már csak egy százas Göteborg, mielőtt azonban csavarognánk, mindenképpen téliesíteni kell a ruházatot.
Hol van már a jó kis hazai 34,5 fok? A svéd autópályán 110 a megengedett sebesség, és bármily furcsa, Uwe-ék ezt be is tartják becsülettel. Úgy tűnik, nem az az ideges típus a svéd.
2009. július 16. 7 óra 15 perc
Újra föld a talpunk alatt
Egy teljesen átlagos szerda éjszaka áll mögöttünk: legutóbbi jelentkezésünk óta vér folyt az egyik német parkolóban (persze így jár az, aki nem visz sörbontót egy ilyen fárasztó útra), kis híján kifogyott az üzemanyag a kocsiból, s így majdnem ugrott a hajójegy, no és mi sem természetesebb annál, mint vagy 1100 kilométerre otthontól, a kompnál egy Hali szurkolókat szállító kisbusz mögé soroltunk be.
No de mindegy, túlélünk mindent, a napfelkeltét a hajón, az akciós Carlsberget a shop-ban, és végül úgy határoztunk, hogy a kapitányt és gyermekét leszámítva ébren töltjük az éjszakát. Volt olyan elvetemült közöttünk, aki mégis álomra hajtotta a fejét, de nem járt jobban: őt a Hali szurkolók rigmusai ébresztették úgy negyed négy tájékán.
Úton tehát Göteborg felé, lassan elfogy az elemózsia, így a tradicionális svéd ételkülönlegességek tesztelésére is sor kerül hamarosan. Konkrétan rántottát, pizzát, vagy makarónit akarunk enni.
Ja, és Hajrá Hali, minden bizonnyal több, mint százan vannak jelenleg is úton, hogy biztassák a fiúkat. Rúgjunk egy gólt, ebben maradtunk, reméljük, olvassák a honlapot Molnárék…
21 óra 25 perc
Drezda után, Berlin előtt
A cseh kaland végeztével megérkezünk Németországba. Az első tapasztalat: több mint száz kilométeren keresztül nincs benzinkút, ezáltal nincs pihi, és biza a folyékony kenyér utánpótlás is rohamosan csökken. Ennek ellenére egyelőre nem tör ki lázadás a fedélzeten. A rádióban európai nyelven mondják a híreket, és valahogy az út menti
Achtung
is jobban fekszik a magyarnak, mint aPozor
kifejezés.Drezda mellett elhajtva épp egy repülőgép száll fel.
Hülye aki repül, abban mi az élvezet…
, állapítjuk meg, aztán e kijelentést azzal támasztjuk alá, hogy bizony a légi közlekedés sokkal veszélyesebb a közútinál. (Ugye, hány gép potyogott le a közelmúltban?)
Az erőteljes végtagzsibbadás után végre találunk egy kutat. Nyolc óra elmúlt, húsz fok, no és akciós Sternburg sör! A toalett meglátogatása után megállapítjuk, hogy biza kelet-német földön járunk…
Indulás háromnegyed kilenckor, megtudjuk, hogy ikszre áll a Loki, mi meg koccintunk egyet a Halira. A kapitány az útvonaltervezőt bekapcsolva nem bíztat minket semmi jóval: a komphoz Sassnitzba 1.15-re oda kell érnünk, tehát addig már csak egyszer állunk meg. Az már semmi, csak egy Pest oda-vissza… A hangulat továbbra is kiváló, a német benzinkúton is hajrá Haliztunk egy kicsit, majd beszállás.
Az aggódó SMS-ekre a válasz: mindenki szereti az otthoniakat, a kapitányunk nem ivott semmi koffeintartalmú italt, kockás már a nadrágunk, és tényleg kevés sör fogyott. Eddig…
18 óra 20 perc
Elhagyjuk Prágát
... hát, tényleg nem a legszebb részét látjuk a városnak. Most jön majd egy kis autópályamentes szakasz, aztán lassan Germánföldre érünk. A hőmérséklet drámaian lehűlt 26 fokra... A légkondi feltalálója lényegesen népszerűbb a kocsiban, mint a GPS magyar hangját kölcsönző személy...
17 óra 40 perc
Útban Prága felé…
Nem hiába tartják pesszimista nemzetnek a magyart… Rögtönzött közvélemény-kutatásunk szerint senki nem számít gólzáporos Hali-győzelemre holnap, sőt, egészen pontosan mindenki tisztes vereséget jósol az Elfsborg ellen. Nem vagyunk normálisak, summázzuk a beszélgetést, fél Európát képesek vagyunk átutazni egy zakóért?! Na, mit lehet tenni, kinyitjuk a hűtőt, mindenki magához vesz egy kis bátorító folyadékot, legközelebb majd a kompnál saccoljuk meg a végeredményt, garantáltan optimistábban.
Közben bátorító sms-eket kapunk, többen a hátsónk kockásságára vonatkozó kérdésekkel bombáznak minket. Egy gyors tankolás Prága előtt, amikor kiszállunk, az
illatok
egészen olyanok, mint édes hazánkban, mondjuk Zalakomárban: lócitrom, tyúkól és sertéstáplálék elegyéből adódó szag teríti be a környéket. Cigiszünet, mosdókeresés, mosdónemtalálás, majd indulás. A következő állomás Prága lesz, amelyről tudjuk, hogy milyen festői szépségű, ám mi ebből vajmi keveset érzékelünk majd. De azért néhány száz kilométer után lehet ám gyönyörű egy benzinkút tűzfala is!
Most éppen Nena kezd énekelni a 99 lufiról, mi pedig egyre jobb kedvűek vagyunk.
15.15
Egy Pozsonyhoz közeli benzinkúton rögtönzött szurkolói ankét: itt áll meg a szurkolók busza is. Bizony, nagy a jókedv náluk is. A rövid nyújtást egy helyi legenda zavarja meg, aki aranyórát, motorfűrészt és kukkert tukmál ránk, igen kevés eredménnyel.
Már nagyon utáljunk a GPS magyar hangját, de lesz ez még így se...
14 óra 35 perc
Pozsony, a régi szép idők, Prior-üzlet, hagymás-ruszli, törölköző és csillárcsempészet… Hamarosan jelentkezünk.
14 óra 15 perc
Pandorf, a szombathelyi férfiak által oly rettentő módon utált osztrák bevásárlófalu mellett húzunk el. A legutóbbi bejelentkezés óta megvitattuk, hogy a házipálinka szobahőmérsékleten is egészen parádés tud lenni, különösen a
vegyi-gyümi
típusú. Pozsony felé haladva már azt is megbeszéljük, hogy remélhetőleg a Hali a következő körben nem keleti ellenfelet kap. Sőt, dacszövetség is alakult, hogy ha csapatunk túljut a viking harcosokon, akkor akár Valenciába is megszervezzük az autós túrát.
Az idő egyébként ragyogó, többször összeállítottuk már a várható kezdőcsapatot, és abban maradtunk, hogy rúgott gól nélkül nem jövünk haza. (No jó,ne izguljatok otthon, jövünk, csak kicsit morcosabban.) Ezekben a percekben igazán férfias témák dominálnak: kocsik, foci, sörmárkák, autópályák… Aztán előkerülnek régi Hali-meccs emlékek is: a legendás, 7-1-es MTK-verés, a Fradi 4-0-ás lesöprése, aztán szóba kerül az a bácsi is, aki korábban a Haladás hivatalos eredményjelzőjeként dolgozott…
2009. július 15. 13 óra 15 perc
Indulás előtti pillanatok: csomag összerakva, a legfontosabb kellékek - úgymint útlevél, pénztárca, Hali-sál - ismételt leellenőrzése. Még egy utolsó pillantás a térképre - aztán már meg is csörren a telefon.
Találkozás az utitársakkal, a következő hatvan óra főszereplői a következők:
Marci 39 éves, vállalkozó
Balázs 9 éves, tanuló
Laci 39 vállalkozó
Gabi 39, osztályvezető
Mami 38 éves, köztisztviselő
Isti 36 éves, újságíró
A délre tervezett indulás késik, ugyanis összkomfortossá kell alakítani a kocsit. Tetőcsomagtartó és túra-box felszerelése, hűtő és laptop élesítése. Gencsapáti-alsóban már kiváló a hangulat, a gárda egyelőre a kánikulával és a házi pálinka hűtési technikájával van elfoglalva...
