Jó hangulat a Perutzban
A szombathelyi drukkerek ismét megtöltötték a vendégszektort, így a hangulat garantált volt Pápán. Igaz, a hazai rész csak nagyon lassan telt, így jó indulattal ezerötszázan voltak a stadionban. A beígért repülőgép időben érkezett, és a meccs jó tempóban el is kezdődött, sőt az első negyedóra végétől fokoztuk a nyomást.
Miért nem lövünk?
Éppen a Hali-tábor előtti kapura támadtunk, ám vagy hiba csúszott az utolsó passzokba, vagy eltili-toliztuk a lehetőséget. Ziccere Keneseinek volt a 28. percben, amikor jól fordult le védőjéről, de a kimozduló Szűcs kezét találta telibe. Többször is úgy tűnt, van lehetőségünk 20-22 méterre a kaputól a lövésre, de sajnos rossz döntéseket hoztunk. A Pápa néha jutott el a 16-osunkig, de ott Korolovszkyékat nem tudták átjátszani.
Aktívabb Pápa
Fordulás után magához vette a kezdeményezést a hazai csapat. Ebben a periódusban nem tudtunk akciót kialakítani, sőt, egyszer Rózsának bravúrral kellett hárítania, amikor Lovrencsics került helyzetbe. Ezt az időszakot végül sikerült megúszni, és egyre többször merészkedtünk át a másik térfélre. Gyűjtöttük a sárga lapokat is: az első félidőben Schimmer és Iszlai kapott, a másodikban Nagy Dániel és Radó.
Kiállítás, 11-es, bekapott gól
Az utolsó tíz percben történtek az első kategóriás események. Először Radó húzott befelé Horváth mellett, aki fellökte: az FTC–Vasas mérkőzésen ugyanilyen szituációban járt a 11-es, itt viszont nem, sőt Radó kapott sárga lapot, vele együtt a pirosat. Emberhátrányban azonban mégis mi jutottunk nagy lehetőséghez: Halmosi ment át a Pápa-védelmen, mint kés a vajon, majd középre adott labdájába Tóth Gábor kapott bele kézzel, büntető! A labda mögé Kenesei állt, ám hiába lőtte meg jó erővel a labdát, Szűcs eltalálta az irányt és hárított. A fekete leves pedig ez után jött: a jobb oldali védelmünk totojázott, így érkezett egy beadást, amit Seye Tóth Péter szorításában a bal sarokba fejelt, 1–0. Artner Tamás már hiába cserélt, nem tudtunk újítani.
Minden rosszul alakult
Ha ezt a fordulót a 85. percben lefújták volna, semmi bajunk nem lenne. Ám nyert a mögöttünk lévő Siófok, a Kaposvár és a Pápa is, így ahelyett, hogy a középmezőnyt nézegethetnék, megint meleg a pite. Először kapott ki az NB I-ben Artner Tamás irányításával a Haladás, és megszakadt a nyolc mérkőzés óta tartó veretlenségi sorozatunk. Javítani a jövő héten a mumus Újpest ellen lehet. A szurkolók mindent megtettek a csapatért, sajnos ma szomorúan kellett hazautazniuk.
Játékosról játékosra
Rózsa magabiztos volt a kijöveteleknél, volt egy bravúrja, a gólról nem tehetett. Schimmer Szabolcs inkább az első félidőben volt aktívabb. Korolovszky Gábort a meccs elején kétszer is megtréfálta a talaj, aztán hozta precíz játékát. Tóth Péter tette a dolgát becsülettel, sajnos a legfontosabb momentumban Seye nyerte a fejpárbajt. Halmosi Péter volt a ma egyébként erőtlenül futballozó Haladás legjobbja. Így is, hogy balhátvédet játszott, többször támogatta az akciókat, és ő harcolta ki a büntetőt is. Iszlai Bence is hozott egy jó átlagot. Rajos Gábor az elején bizonytalan volt, aztán megtalálta a ritmust, ám kapott egy rúgást, így cserét kért. Radó András és Nagy Dániel ma nem tudták azt a kreatív futballt bemutatni, amit igazán tudnak, kár, hogy Radó a jogtalan kiállítás miatt a jövő héten pihenőre kényszerül. Nagy Gábor a második félidőben játszott jobban, ám ő sem tudott valami váratlannal előrukkolni. Ez nem Kenesei Krisztián napja volt, tulajdonképpen semmi nem sikerült neki. A cserék (Horváth András, Oross Márton és Goran Vujovics) nem tudtak lendíteni a csapat játékán, igaz, erre vajmi kevés idejük volt.
