Horváth Ferenc: Kezünkben volt a mérkőzés, egy jó csapat ellen az ellenfél térfelén tudtuk tartani a labdát, az első félidőben pedig jól működött a letámadás. A bekapott gól jellemezte az egész szezonunkat, hiszen egy jól felépített meccs végén egy buta gólt kaptunk. Jó lett volna győzelemmel zárni, de a csapat így is mindent megtett a bennmaradásért. A semmiből lett felépítve ez a gárda, tavaszi negyedikek lettünk, ha jól tudom. Olyan dolgokat tanultam meg itt, amelyet semmifél pro-licences képzésen nem tanítanak: például azt, hogyan lehet felkészíteni a csapatot, ha heteket csúszik a fizetés, vagy miként motiválsz akkor, ha nincs tétje az utolsó meccsnek. Kívánom a klubnak, hogy NB I-es csapata legyen a jövőben, ezek a szurkolók megérdemlik. Az, hogy a végén a szurkolók magukhoz követelték a csapatot, az egy nagyon jó érzés. Fontos lenne a magyar labdarúgásnak, hogy a Haladás az NB I-ben szerepeljen újra.
Marko Nikolics: Mindenek előtt, engedjék meg nekem, hogy kifejezzem sajnálatomat: itt ez a remek stadion, egy klub, amely nagy hagyománnyal rendelkezik, valamint egy jó szurkolótábor, és a csapat búcsúzni kényszerül. Szerintem a magyar labdarúgásnak nem jó, hogy egy ilyen csapat, mint a Haladás a másodosztályba kerül. Kívánom nekik, hogy jussanak vissza minél hamarabb! A mérkőzésre rátérve: intenzívebb meccset játszottunk annál, amire sokan számítottak, sok lehetőség volt mindkét oldalon, eldőlhetett volna mindkét csapat részére a találkozó. Azt lehetett látni, hogy azért rotáltuk a csapatot, még a mérkőzés közben is. Bízom benne, hogy Fiola Attila sérülése nem súlyos és mindenki készen áll majd a jövő heti kupadöntőre!
