Az emberi élet elmúlása, a halál mindig óriási gyász. Ez a gyász legfőképpen akkor elviselhetetlen, amikor egy ereje teljében lévő, alkotni és élni vágyó családapa elvesztését jelenti.
A Vasas elleni győztes találkozó másnapján érkezett a hír: elhunyt Murai-Kovács Szabolcs.
Mindössze 43 év adatott meg számára földi pályafutásként. Mindenki Vas megyei labdarúgóként emlékszik rá, pedig 14 NB I-es mérkőzését az akasztói Stadler FC-ben játszotta le. Két gólt szerzett ezeken a találkozókon, ebből egyiket éppen a Haladás ellen a Rohonci úton - azt az összecsapást a zöld-fehérek 3–2-re nyerték meg 1997. november 22-én. Megannyi zrika és élcelődés tárgya volt ez a gól - mindez persze még a "régi" Rohonci úton történt, ahol Szabolcs stábtagként követett el mindent azért, hogy a szurkolók kiszolgálása zökkenőmentes legyen. Szakemberként utánpótlás-labdarúgókkal foglalkozott, dolgozott a Lurkónál és a Haladás VSE-nél is, de a helyi televízióból is ismerhettük. Mindig mosolygott, mindig látta a jót, mindig lehetett Szabival "szakmázni", látta és értette a futballt.
Az új stadionban már nem találkoztunk, ekkor már egy ideje a harcát vívta a gyilkos kórral. Pici gyermekeket hagyott maga után, halála pótolhatatlan veszteséget jelent.
Stadler József égi csapatának immáron Murai Szabolcs is a tagja.
Nyugodj békében, Szabi!
