Az utolsó játszott az utolsó előttivel, kiesési rangadó lett tehát a hatodik fordulóból elhalasztott Kecskemét – Haladás találkozóból. Mi egy Győr elleni, jó játékkal elért 3-3-mal, míg a hazaiak egy Kaposvártól elszenvedett vereséggel érkeztek a fontos mérkőzésre.
Ahogy a két edző meccs előtti nyilatkozatában megígérte, pontosan úgy indult az összecsapás. A kecskemétiek minden labdáért nagy harcot vívtak, míg a Haladás nagy hangsúlyt fektetve a védekezésére, kontrázni próbált. A találkozó első 30 percében szinte kizártnak tűnt, hogy bármelyik csapat gólt szerezzen, ahogy a kapu előterébe értek a játékosok, elfogyott a tudomány. A Csertői-legénység nem tudott élni azzal sem, hogy az ellenfél rendre kinyílt, kontráink a rossz passzok miatt elakadtak. A játékosok önbizalom nélkül, bosszantó, rossz döntéseket hozva próbálták meg bevenni Ribánszki kapuját. Egyik kapu sem forgott igazán veszélyben, így 45 percnyi játék után teljesen igazságosnak volt mondható a 0-0.
A második félidőre sem változott a játék képe, a Haladás továbbra sem „tépte le az ellenfél gatyáját”, nem volt fogcsikorgatás, úgy tűnt, abban bíztunk, előbb-utóbb majd csak rúgunk egy gólt, és megnyerjük a meccset. Bosszantó volt, hogy a maga alatt lévő Keneseit képtelenek voltunk megjátszani, egyszer nem tudtuk olyan helyzetbe hozni, hogy veszélyt jelentsen az ellenfél kapujára, úgy pedig nehéz, ha az embernek saját magának kell gólpasszt adni.
Amikor meg más előtt adódott lehetőség, akkor vagy lövés helyett hazagurítottuk, vagy el sem mertük vállalni. A Kecskemét a vezető gólját is azután szerezte, hogy Sipos Norbert 7 méterről lövés helyett belsővel odagurította a labdát a kecskeméti hálóőrnek. Ezt követően kontráztak a lilák, majd egy a lelátóról jogosnak tűnő tizenegyesből megszerezték a vezetést. Ezután többet birtokoltuk a labdát, de még komoly helyzetig sem tudtunk eljutni, nemhogy egyenlítési esélyünk legyen.
A Szombathelyi Haladást körülbelül 30 fanatikus kísérte el, akik szomorúan könyvelhették el, hogy hiába a nehéz helyzet, élet-halál harcnak nyoma sem volt a pályán. Molnárék a kilenc forduló alatt megszerezhető 27 pontból 4-et szereztek, utolsók a táblázaton, két ponttal lemaradva a még bentmaradó helyen lévő Kecsemét mögött.
Játékosról játékosra
A kapuban Rózsa Dánielnek semmi dolga nem akadt, a tizenegyest nem tudta kivédeni. Schimmer Szabolcsnak az első negyvenöt percben voltak jó periódusai, a második játékrészre teljesen eltűnt. Guzmics hozta a kötelezőt, sőt egyszer-kétszer a támadásokhoz is próbált felzárkózni. Lengyel Dániel a megítélt tizenegyesnél abban egészen biztosan hibázott, hogy Csordásnak engedte levenni a labdát. Tóth Péter észrevétlenül tette a dolgát. Molnár Balázs sokat dolgozott, szerzett labdákat is, de kár lenne tagadni, hogy nagyon messze van régi önmagától. Simon Ádám rengeteget dolgozott a középpályán. Irhás Ignácot csupaszív játék, győzni akarás, ám nagyon sok bosszantó hiba jellemezte a mai estén. Sipos Norbert a kapu előtt rendre rossz döntéseket hozott. Kenesei Krisztián teljesítményére az utóbbi napok történései rányomták a bélyegüket, és a társak sem könnyítették meg helyzetét. Nagy Gábor nem tudott hozzátenni a csapat produkciójához, sokat hibázott. A cserék közül Obric ezúttal is bizonyította, hogy jó barátságban van a labdával, Oross pedig kevés sikerrel, de mindent elkövetett, hogy legalább egy igazi helyzetünk legyen. Lattenstein tovább növelte első osztályú mérkőzéseinek számát.
Válságstáb?
A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Csertői Aurél újságírói kérdésre elmondta, hogy azt, hogy mennyire inog alatta a kispad, azt nem tőle kell megkérdezni, hanem a vezetőktől, de elismerte, hogy az eddigi szereplés után semmi oka nincs azt feltételezni, hogy biztos a pozíciója.
Ezt követően Csertői Aurél, Tóth Miklós, Illés Béla és dr. Czeglédy Csaba hosszasan beszélgetett, nem volt viszont Kecskeméten Deéry Attila, a Haladás ügyvezetője, aki pedig az utóbbi időben egyre többször szólalt meg a zöld-fehérek ügyeiben.
Azt, hogy mi lett a beszélgetés eredménye, nem sikerült kideríteni.
