Détári Lajos 2003. április 25. - 2003. augusztus 25.

Détári Lajos:
"Mert a futball tulajdonképpen egy játék"

- Váratlanul érte a szombathelyi klub megkeresése?
- Abszolút nem számítottam arra, hogy ebben a szezonban leülhetek még első-, vagy másodosztályú gárda kispadjára. Figyeltem a honi labdarúgás eseményeit, és azt gondoltam, hogy már nem lesz edzőkeringő a bajnokságban. Éppen ezért váratlanul ért Bíró Péter megkeresése. Persze, nem minden ajánlatot fogad el első szóra az ember, de egy ilyen nagy múltú, és egykoron hatalmas szurkolótáborral rendelkező klub felkérésére nem lehetett nemet mondani.

- Mennyire ismerte a második liga csapatait, azon belül is a Lombard FC-Haladás játékoskeretét?
- Március elején tértem haza Vietnámból, és azóta természetesen figyelemmel kísértem az élvonal és az NB/I B küzdelemsorozatát. Elsősorban az újságból értesültem az eredményekről és a gárdákról. A Borsodi Liga eseményeit valamelyest jobban ismertem, de azért tisztában voltam azzal, hogy kik futballoznak a második vonalban. Amikor Bíró Péter felhívott, azonnal informálódni kezdtem a csapatról, és azt kell, hogy mondjam: nagyon jó hírek jutottak el hozzám a fiúkról. Több játékos már dolgozott a kezeim alatt, néhányukkal pedig még csapattársként és ellenfélként ismerkedtem meg. Tehetséges társasággal dolgozhatok együtt: fiatal és rutinos játékosok egyaránt találhatóak a keretben. A fiúk maximálisan partnerek a munkában, a hozzáállásuk példamutató. Úgy látom, a gárda esélyes a feljutásra, ugyanakkor nem szeretnénk nagy terhet rakni a fiúk vállára. Azt hiszem, nagy lehetőség előtt állunk.

- Milyen volt az első találkozás a csapattal?
- Kölcsönös várakozás előzte meg bemutatkozásomat. A fiúkhoz eljutott a futballról vallott véleményem, így nagyjából tudták, hogy mire számíthatnak. A foci - bármennyire is pénzről szól a dolog - tulajdonképpen egy játék. Az edzésen száz százalékos teljesítményt várok el mindenkitől, de tréning után szerintem természetes, hogy mosolyogjanak, viccelődjenek a futballisták. Érkezésemkor feszültséget éreztem az öltözőben, az első meccsen viszont már felszabadultan játszottak a fiúk. Elődöm, Glázer Róbert más mentalitású tréner volt, mint én, véleményem szerint teljesen más stílus jellemez minket. Azt hiszem, sikerült megtalálni a játékosokkal a közös hangot, így ma már jó kedélyű edzéseken készülünk a soron következő mérkőzésre.

- Kilenc forduló alatt öt pontot kellene behozni a riválisokon ahhoz, hogy teljesüljön a játékosok és a szurkolók vágya. Van még realitása a feljutásnak?
- Nagy várakozással tekintünk a végjáték felé. A sorsolást böngészve egyértelműen arra a kijelentésre jutottunk, hogy a feljutás csakis a mi kezünkben van. Mert nézzük csak, hogy kikkel is meccselünk a hajrában. Három alsóházi együttes ellen lépünk pályára, és egy első osztályba vágyó csapatnak ezeket az összecsapásokat meg kell nyernie. Játszunk két rangadót, az egyiket hazai környezetben, amelyen mindenképpen be kell gyűjtenünk a három pontot. Úgy számolom, hogy reálisan hét meccsen mindenképpen győzhetünk. Ha tervünket sikerül végrehajtani, úgy szerintem feljutó helyen zárnánk a bajnokságot. Ha pedig jönnek az eredmények, a játékosok egyre inkább felszabadultan futballoznak, és a közönség is visszatér a stadionba. Mert a jó futballra még mindig nagy a kereslet, különösen igaz ez Szombathelyre, ahol nem is olyan rég még több ezren jártak meccsre. A feljutás mellett legalább akkora kihívásnak számít, hogy sikerül-e visszahódítanunk a közönséget a csapat mellé. Akkor lennék igazán elégedett, ha június végére mindkét "feladatunkat" teljesítenénk.