Mezőkövesden szerepelt, és 1–0-ás vereséget szenvedett a Szombathelyi Haladás az OTP Bank Liga 2018/19-es bajnokságának utolsó előtti fordulójában. Ez azt jelenti, hogy a vasiak kénytelenek búcsúzni az NB I-től.
A kiesés már ősszel borítékolható volt, ám márciustól kezdve volt mégiscsak néhány hét, ami bizakodással töltötte el a szurkolókat, és reményt adott a csodára. Ismételten bebizonyosodott, hogy csodák pedig nincsenek.
2018 nyarának első hétvégéjén a Mezőkövesdet 1–0-ra legyőzte a Hali, ezzel pedig biztosan bennmaradt az NB I-ben. A csapat húzóemberei közül azonban Stef Wils, David Williams, Myke Bouard Ramos és Kiss Tamás sem Szombathelyen képzelte el a jövőjét, a pótlásuk viszont nem sikerült. Az érkezők nagy része az akkori kiesőktől (Vasas, Balmazújváros) jött, és szerződést kapott egy kakukktojás (Emil Lyng: ezúttal is "köszönjük" László Csaba szakmai meglátását...) is. A legnagyobb bemondás Priskin Tamás egy évre szóló kölcsönvétele volt. A bajnokságot az előző évben Rohonci úti veretlenséget tartó Michal Hipp-pel kezdte meg a Szombathelyi Haladás, ám a Kisvárdán elszenvedett súlyos vereség (1–4) után elváltak a zöld-fehér klub és a szlovákiai szakember útjai (később Hipp Kazahsztán felnőttválogatottjához került). A zuhanyhíradó szerint több olyan játékos is volt a keretben, akiket ő nem is kért. A Haladás az utolsó helyen állt (8 meccs, egy győzelem, két iksz, öt vereség, azaz öt pont), ám ekkor a mezőny alja összetömörült (a Puskásnak is öt pontja volt, a Diósgyőrnek 6, a Kisvárdának 8). Hipp meccsei közül a diósgyőri és a kisvárdai volt vállalhatatlan, a többi meccs nüánszokon múlott.
A bajnokságban két hét szünet következett (egy Magyar Kupa-forduló azért volt), ám az edzőváltás nagyon lassan történt meg, így a következő bajnoki előtt csak három alkalommal edzhetett együtt a társaság Horváth Ferenc stábjával. Érkezett két légiós (Daushvili és Ofosu), majd az az időszak, ami miatt végülis kiesett a csapat. Az új stáb első 14 meccsén a megszerezhető 42 pontból mindössze ötöt tudott begyűjteni a társaság. Az egy győzelem éppen a későbbi bajnok Ferencváros ellen született meg. Ősszel sokszor kilátástalan volt a játék, a legmegalázóbb vereségeket az MTK (0–4) és a Felcsút (0–2) otthonában könyvelhettük el.
Mindeközben az "ország legtöbbet utazó szurkolótábora" kitartott a csapat mellett (az éves átlagnézőszám 3.465 fő a Rohonci úton), pedig sokszor csak a bosszankodás jutott osztályrészül a drukkereknek. Kihagyott 11-esek sora, és vérszegény támadójáték jellemezte a Haladást. Az ősz végén már felhangzottak a tulajdonosi kört ócsárló rigmusok, így télen két lehetséges út állt a szakmai vezetés előtt. Mivel a társaság hátránya a bennmaradást jelentő 10. helytől nyolc pont volt, aközött kellett választani, hogy valamiféleképpen megkísérli a Hali elérni a vonalat, vagy az egész tavaszt egy új csapat építésére szánják. Utóbbival elismerte volna a klub a lehetetlen vállalkozást, ám felkészülhetett volna a mielőbbi visszakerülésre. A 100. születésnapját ünneplő Haladás az elsőként felvázolt utat választotta. 19-re húzott lapot a klub, de ez nem jött be.
A téli átigazolási időszakban megint csak totojázott a vezetés. Akik erősítést jelentettek (Rui Pedro, Ivanov, Hologyuk, Saláta) egy kicsit, vagy talán túl későn érkeztek - a hírek szerint voltak ígérgetések más klubok részéről kölcsönadásról, ám ebből nem valósult meg semmi. Sokan távoztak, többen meglepő módon (Rácz és Kovács az első meccs előtt két nappal, Grumics pedig a Halival repült ki Törökországba, de az egerszegiekkel jött haza...). Az, hogy későn állt össze a keret, azt jelentette, hogy az első négy tavaszi meccsen egy pont gyűlt csak a kosárba. Azaz 22 forduló, tehát a bajnokság kétharmada után 10 pontunk volt, míg az előttünk lévő három csapatnak egyaránt 24-24.
Ekkor derültek ki a pénzügyi nehézségek (95 és 800 milliós összegek közötti tartozások mindegyikét lehozta a sajtó), ám a csapat mégiscsak összeállt. A következő nyolc meccsből hatot megnyert a Haladás, több alkalommal remek játékkal, sok góllal (Honvéd 3–1, Újpest 3–2, Puskás Akadémia 3–0) győztek a zöld-fehérek. A közvetlen riválisok otthonából is elhozta a három pontot a Horváth-csapat (Diósgyőr 1–0, Kisvárda 2–1). Három fordulóval a vége előtt elérhető közelségbe került a bennmaradás lehetősége, ám a Paks egyenlített a Rohonci úton (1–1), míg a többi meccsen fura eredmények születtek, elsősorban keleten. A hitét veszítő csapat Mezőkövesden ment előre, de ezúttal nem sikerült gólt, így pontot sem szerezni. Egy fordulóval a vége előtt kiesett a Haladás.
A szombathelyi történelemben nem egyedi a kiesés, ezt már megélhette a 100 éves klub néhányszor (1937, 1941, 1943, 1960, 1963, 1972, 1979, 1990, 1992, 1994, 2000 ősz, 2002). Ehhez a listához számíthatjuk, hogy 2004-ben elvitték a csapat indulási jogát Szombathelyről. 2004 nyarán tették le a mostani klub alapjait: 2005-ben a pályán elért eredmények alapján az akkori másodosztályból is kipottyant volna a Hali, ám a kevés induló miatt felkérték az NB II-ben való szereplésre.
2008 óta 11 szezont töltött az élvonalban a Haladás. Ennél többször egymást követően csak egyszer (1945-1960) volt példa. Remélhetőleg a visszajutás is mielőbb megvalósul.
