A tartójánál egy számmal kisebb, vadonatúj eredményjelző és a kelleténél jóval nagyobb eső várta a Budapest Honvéd vendégszereplését a Rohonci utón. Előbbi probléma abból adódott, hogy az indiai „adományozó” menetközben meggondolta magát és néhány led elemet összecsomagolt, és magával vitt.
Persze erre is jó sokszor kifér Kenesei, vagy bármelyik másik Haladás gólszerző neve. Abban bízott a szombathelyi publikum is, hogy teszteljük a felületet, hiszen a pécsi fiaskó feledtetéséhez mindenképpen gólra, gólokra volt szükség a Honvéd ellen.
Az, hogy egész nap ömlött az eső, látszott a lelátón (kevés , kevesebb néző) és látszott a pálya talaján is.
A találkozót jól kezdte a Haladás, Iszlai már az első percekben gólt szerezhetett volna. Ezt követően is mi irányítottuk a játékot, igaz már ekkor meggyűlt a bajunk a Honvéd gyors, erőszakos támadó szekciójával. Ennek ellenére semmi jel nem mutatott arra, hogy a vendégek szereznek vezetést. Tették mindezt büntetőből, Nagy II. Gábor volt szabálytalan. Danilo pedig eredményes.
Továbbra is egyenlő erők küzdelme folyt a pályán, a Hali mindent elkövetett az egyenlítésért, végül, ahogy négy éve mindig Tóth Péter szerezte a szezon első Hali gólját. Sokáig nem örülhettünk, a Honvéd megint büntetőt rúghatott, Danilo pedig másodszor sem hibázott.
A második félidőre változtatott Aczél Zoltán: Kovács Istvánnal próbálta gyorsítani játékunkat, úgy tűnt, sikerrel, hiszen a fiatal támadó büntetőt harcolt ki, amit Kenesei értékesített. Ismét döntetlen volt az állás. A Haladás ekkor begyújtotta a rakétákat, helyzeteink voltak, kapufát rúgtunk. A szerencse azonban elpártolt tőlünk, és ismét a Honvéd volt eredményes. Egy lecsorgó labdát Novák rúgott Rózsa kapujába. Harmadszor már nem is sikerült felállni, Lovric fejese volt a kegyelemdöfés.
A Haladás Sopron Bank nem érdemelt vereséget. Sok helyzetet kidolgozott, a döntő szituációkban viszont hibázott, ezért vesztettünk három pontot.
Játékosról játékosra
Rózsa Dánielnek egyszer kellett védenie, akkor nagyot mentett. A gólokról nem tehetett. Schimmer Szabolcs rossz napot fogott ki, régen volt ennyire bizonytalan. Guzmics Richárdnak és Nagy II. Gábornak sem ez a mai volt élete meccse. Egyszerűen nem működött a védelmünk. Tóth Péter is inkább Kemenes kapuja előtt volt magabiztos, ezt gólja is bizonyítja. Molnár Balázs az első félidőben, a középpályán játszott jobban. Rajos Gábor elrontott egy nagy helyzetet, ha azt berúgja, kitörhetett volna a szürkeségből. Marian Sluka végigdolgozta a meccset, de gyakorlatilag észrevétlen maradt a 90 perc során. A „luftollózás” nem volt túl szép. Nagy I. Gábor: azt hittük, a csúszós talaj neki jobban fog feküdni, tévedtünk. Iszlai Bence: neki a második félidőben ment jobban, amikor posztján, a védőfal előtt játszott. Kenesei Krisztián a tizenegyest magabiztosan értékesítette, de ezzel gyakorlatilag ellőtte minden puskaporát. Kovács István jól szállt be, a cserék közül a legjobban. Noha több párharcot elvesztett, de tizenegyest és kiállítást harcolt ki. Irhás Ignác: kevés, kevés, kevés. Ugrai Rolandnak erős volt ez a tempó.
