Hát igen, ki érti ezt? Felbukkan egy befektetői csoport, amely a volt neves labdarúgó, Selymes Tibor mögé bújva igyekszik tulajdonrészt vásárolni a Szombathelyi Haladásból. Selymes letett annyit a világ labdarúgásának asztalára, hogy van hely mögötte rendesen. Elférnek a rejtőzködők.
Egészen addig, amíg az önkormányzat vezetése a hozzá besétáló uraknak azt nem mondja: rendben, szép és kreatív ötlet. Bízunk önökben, eladjuk a gazdasági társaságból kért százalékot. Legyenek szívesek aláírt üzleti tervet letenni az asztalunkra, az anyagi garanciákat bemutatni, és a szakmai koncepcióba is belekukkantanánk.
Mondja azt valaki, hogy bármelyik komolytalan kérés egy olyan városban, ahol felelős gazdálkodás folyik, és ahol Bíró Péter úgy hazavágta a focit, hogy azt öröm volt nézni.
Na, ez az, amit már nem lehet Selymes mögé eldugni. Nincs mese, virítani kell a lóvét. Kíváncsi lettem volna az egykori klasszis játékos arcára, amikor a megbeszéléseket követő másnap hiába várta ezt a lépést.
Ki érti ezt?
Végül is kik a befektetők? Hallani egy úrról, aki ott sertepertél a színfalak mögött. Tette ezt már más jelölteknél is. Korábban németországi próbajátékok sorát ígérte vasi focistáknak, majd egy német focisulival való együttműködést utánpótlás együtteseknek. Egyikből sem lett semmi.
A másik befektető Sélei Árpád. Az üzletember tegnap minden elismerést megérdemlően kiállt a fanatikusok elé, elmondta álláspontját. Sélei szereti a Haladást. Önzetlenül áldozott már eddig is a csapatra. Saját bevallása szerint később kapcsolódott be a tárgyalásokba. Sikeres vállalkozásai vannak, hiteles ember.
Nem véletlen, hogy a "dúsgazdag" vasi befektetők akik ezekben a napokban a csapat megmentésén fáradoztak őt küldték előre...
Ki érti ezt?
Kiderült, a befektetők már jelezték, nem elég a 49 százalék, többségi tulajdont szeretnének a csapatnál, és nem tudják, nem akarják letenni egyösszegben a beígért támogatást sem. Havi szinten folyósítanának.
Van azonban előrelépés is. Egy új ötlet. A hivatalos megfogalmazás szerint egy focibarátokból álló baráti és üzleti társaság céget alapítana, és tulajdonrész nélkül támogatná a Haladást.
Feltéve, ha Selymes Tibor lenne a vezetőedző. A jelenlegi ügyvezetés azzal érvel, hogy mi van akkor, ha Selymessel sikertelen a csapat, vagy a szakember kap egy jobb munkát, odébbáll és a külső támogató is veszi a kalapját. A Haladás pedig itt marad a játékosokkal, akiket az előző edző kért. A focistákat fizetni, és a beígért szerződéseket teljesíteni kell. Vállalhatatlan forma mondja Dobány Lajos ügyvezető igazgató.
Ki érti ezt?
Van egy csapatunk. Amelyiket szeretjük, ami a miénk, még akkor is, ha erősítés nélkül annyi esélye van feljutni az első osztályba, mint Mikola Istvánnak a tolerancia díjra.
Szeretnénk egy kicsit jobb csapatot, egy olyat, amelyik feljut az első osztályba, hogy ünnepeljünk egy kicsit. Aztán jöhet a Fradi, és amikor ott állunk a lelátón hatezren Lipcseit csodálva, morgolódunk egy kicsit, hogy régen tizenötezren voltunk. És ha már a konklúziónál tartunk: két út áll előttünk. Egyiknek sem látom a végét.
Nem értem, miért titkos a Dobány Lajos által tervezett jövőkép, és nem értem, hogy lehet befektetni pénz nélkül. Nem értem, honnan lesz hirtelen pénze erősíteni a jelenlegi vezetésnek, és azt se nagyon "vágom", hogy miként lehet kispadot venni valakinek. Nem értem, mi köze van a Haladásnak ahhoz, hogy dr. Ipkovich György a Savaria Légióban szokott kardozni, ahelyett, hogy meccsre járna, és az se tiszta még, hogy mikor jutunk fel az első osztályba.
Szép kis mérlegvonás. Csupa kérdés. De aki érti azt, ami tegnap történt, írjon a fórumba, és a jövő májusi hasonló jellegű ankéton vendégem egy-két korsó sörre. Ha gondolja, már ma banki letétbe helyezem az árát, és nekem mindegy az is, ki lesz a pincér. Csak sörözni szeretnék egy jót. Értik ugye, mire gondolok?
Lappangó
