Szombathelyi Haladás - Hévíz 3-0
Gólszerző: Dr. Andorka Péter, Baráth Miklós, Imre János
Szombathelyi Haladás: Sipos 0 - Guzmics 6, Subicz 7, Balassa 6 (Udvari), Baráth 7 - Sipos 6, Kaj 6, Rajos 6 ( Schimmer), Nagy 6 - Hegyi 5 (Imre), Dr. Andorka 7
A pontlevonásos hercehurcának már nyoma sincs a Haladás csapatánál. A nézőszám csökkent ugyan, gyaníthatóan ebben szerepe van annak is, hogy a jogerő és nem hivatalos döntések miatt sokan nem tudják, hogy a középmezőnyhöz tartozunk, vagy magabiztosan vezetjük a táblázatot.
A lényeg az, hogy ez a csapat szombaton délután öt óráig kilenc mérkőzésen nyert, és átlagosan több mint három zöld-fehér gólnak örülhettek a szimpatizánsok. Még szerencse, hogy a villanyfényes meccseknek megvan az az előnye, hogy a kevés is soknak tűnik. Összességében tehát hangulatos mérkőzés várt a Halira.
A Hévízben több ismerős arc. Györe Barnabás, Gunther Zsolt, Tarczy Pál, Balogh Csaba kivétel nélkül játszott, erősítette vagy éppen gyengítette a Haladást. Glázer mesterről nem is beszélve, aki szép és meglehetősen szánalmas időszakot is átélt a Haladás kispadján.
Talán az ismerős arcok jegyében kezdett neki a tökéletes bunkerfoci szemléltetésébe a vendégcsapat. Hátul passzolgatunk, abból nagy baj nem lehet. A Haladás csatárai és középpályásai pedig a labdaszerzés reményében, mint az egri várvédők anno, időnként kirontottak a szépen megkoreografált szerkezetből.
Az első félidőben nem túl nagy sikerrel. Olyan unalmas negyvenöt percet produkáltak a csapatok, hogy többen, ha nincs a büfében sör, valószínűleg ott alszanak el a tribünön. Mindent elárul az izgalmakról, hogy a legemlékezetesebb momentum az volt, amikor a játékvezető megkérte Pásztort, hogy a mezét tűrje vissza a nadrágjába.
A második félidőt bátrabban kezdte a Haladás. Látszott, a taktikai fegyelmet kezdte felváltani a győzni akarás. A Hévíz azonban tíz emberrel védekezett, szinte lehetetlennek tűnt feltörni a védelmüket. Aztán jött a Doktor, és kihasználva a hévízi gárda amatörizmusát, miközben Tarczy a sorfalat állította szemtelenül, huszonöt méterről gurított a vendégek kapujába.
A szabadrúgást megelőzően tíz főre fogyatkoztak a vendégek, így a Haladás megnyugodhatott. Többen vagyunk és vezetünk. A második gól rögzített szituációból született. Sipos beível, Baráth fejjel és máris kettővel megyünk.
Na, a harmadik gól okozta eufóriának több oldal sem lenne elegendő. A Haladás-szimpatizánsok hosszú hónapok óta hiába énekelik, hogy Imre Jani lőj egy gólt!, a középpályás csak nem akart betalálni, ráadásul nemcsak a gólok maradtak el, hanem a jó játékkal is adós maradt. A Hévíz ellen csereként lépett pályára, és az első két megmozdulása most sem kecsegtetett túl sok jóval. Aztán felvette a játék ritmusát, miközben hallgatta a szurkolók rigmusát, melyben természetesen ezúttal is őt biztatták gólszerzésre.
Ekkor jött a csoda. Imre betalált. A B-közép felrobbant. A hangorkánt talán még a TESCO-nál is lehetett hallani, és innentől kezdve senkit nem érdekelt semmi. A győzelem megvan, a három pont megvan. Imre gólt lőtt. Olyan ideális minden. Persze, a háromféle tabella még mindig zavaró.
A találkozót követően Imre interjút ad a végnapjait élő Magyar Rádió körzeti stúdiójának. Körülötte tiszta puskapor minden, a többiek azzal viccelődnek, hogy elsült a fegyver. Artner mester még elárulja, tudatosan játszottak unalmasan, vagy ahogy ő fogalmaz: megfontoltan, mert úgy érezte, ezzel lehet nyerni.
Ez volt a tizedik érzék...
