Szombathelyi Haladás Siófok 0-3
Szombathelyi Haladás: Sipos 0 Kovács 4, Balassa 5, Subicz 5, Tóth P. 5 Nagy G. 6, Rajos 5, Kaj 4, Sipos N. 6 Finta 5, Hegyi 4 (Mihalecz 5)
Lehet abban valami komikus vagy inkább tudatos, hogy valahogy mindig akkor sárgul be Andorka, amikor a Siófokkal játszunk. Valahogy mindig akkor történik valami a tizenegy ponttal, amikor a Siófokkal játszunk, és pont a Siófok ellen vezet nekünk Bíró Péter kedvenc játékvezetője, Bede Ferenc. Istenem, de szép is az összefogás. Egy mindenki ellen, sokan ellenünk.
Tudjuk, vagyis tudni véljük, hogy a lelátón ott ül Nemes Ferenc, aki az MLSZ-ben betöltött funkciói mellett a siófoki csapat vezetője is, akinek oroszlánrésze van a Haladás elleni lobbiban. Majd érdekes lesz akkor a szituáció, amikor a lobbisták összekapnak. Mert ha a Haladást módszeresen és véglegesen kicsinálták, akkor előbb-utóbb dönteniük kell a felcsúti vezérrel, hogy Urbán Floresz, vagy a tavaly véletlenül magát elszóló Both menjen a mennyekbe.
Két ideges csapat, sok hibával
A mérkőzés elején az történt, amire számítani lehetett. Két ideges csapat, sok hibával. Nagy Gábor egy akkora lövést eresztett meg, hogy Hegedüs portásnak valószínűleg egész éjjel jegelnie kellett a tenyerét, amivel kitolta a felső léc alól. Aztán Gajda és Melczer csinálta a parádét a kapunk előtt. Aztán egyre jobban átvette az uralmat a Siófok.
A Haliból többen kritikán aluli teljesítményt nyújtottak. Nagy Gáboron és Sipos Norberten kívül hozzáállásáért sem érdemel senki dicséretet. Nagy Gábor éppen csak a kapuba nem állt be. A Haladás focistái ólomlábakon mozogtak. A Siófok pedig ügyesen, motiváltan vezette akcióit és szerezte meg a vezetést. A második félidőben aztán Gajda megadta a kegyelemdöfést, majd Bede vitte a szánalmasság szintjére a játékvezetést. Légből kapott ítéleteivel, a Haladást folyamatosan hátrányosan érintő döntéseivel. A bajuszman aztán feltette az i-re a pontot, adott még egy tizenegyest a szegény kettő-nullra vezető, az MLSZ-ben képviselet nélkül lévő vendégeknek. Három null. Fájó és kellemetlen vereség, ami után a Haladás visszacsúszott a tabella negyedik helyére.
Az okokat keresni kell, noha mind tudjuk
Győzelmi kényszer, pszichés fáradtság. Andorka-nélküliség. Elfáradtunk, és sajnos hat héttel hamarabb, mint kellett, mint lehetett volna. Persze nincs még vége ennek a csatának. Sőt. Tart még a két összefogás nagy-nagy csatája. Joggal hihetjük és bízhatunk benne, hogy a szurkoló, csapat, edző, játékos, városi összefogás erősebb lesz az egyre jobban körvonalazódó véd és dacszövetségnek. Most nagy felelőssége van az edzőnek, a vezetőnek, a játékosnak. Mert annak ellenére, hogy a külső körülmények döntő szerepet játszanak abban, ami tegnap történt, el kell ismernünk, hogy más problémák is vannak, amiket nagyon gyorsan ki kell javítani. Ez a csapat nem felejtett el focizni, a nagyszerű sportemberekből nem lett kutyaütő banda. Önkritikus napoknak kell következnie, hogy aztán ismét jöhessenek azok a boldog, szép napok.
